Napsütés után hóesés

Az elmúlt két napban nagyon szépen sütött a nap, ráadásul nem is volt olyan hideg. Gyorsan kihasználtam ezt a szép időt és levittem Bogit sétálni. Első nap még indulás előtt elaludt, a második nap már csak akkor hagyta abba a sírást, amikor már kint voltunk a friss levegőn. Nagyon örültem, végre kimozdulhattam itthonról egy kicsit. Nagyszerű érzés volt a babakocsit tologatni. :o)

Ma reggelre, mire felkeltünk, mindent megint hó borított be. Így ma csak itthon sziesztázunk. Persze, inkább Bogi sziesztázik, nekem van még néhány tennivaló a ház körül. Az időjárás előrejelzés - szerencsére - már csak néhány napig mutat rossz időt. Szerdától megint jön a napsütés, és persze napról napra emelkedik a hőmérséklet is. Persze lesznek csapadékos napok, de annyi még belefér.

Bogi tegnap elérte a 4kg-t. Nagyon örültünk neki. Már néhány 56-os ruhát is kinőtt, így megint vehetünk neki új rucikat. A múltkor is kapott egy csini kis fodros ruhát. Nem telik el úgy egy vásárlás, hogy a kosarunkba ne kerülne bele egy-egy kis babaruha. Apa is szereti öltöztetni a kislányát. 

A múlt héten Bogi betöltötte a 6. hetet, így sorra jönnek a vizsgálatok. Tapasztalatlan szülőként, teljesen elfeledkeztünk a hétfő reggeli ultrahang vizsgálatról. De szerencsére tudtak még aznapra adni egy másik időpontot. Hamarosan az oltásait is megkapja.

Szülőnek lenni fárasztó munka, főleg tapasztalatlan szülőként. Hetek óta kialvatlanok vagyunk, néha ingerültek, de azok az aprócska kezek, a gyönyörű kék szemek és a huncut kis mosoly teljesen elfeledtet velünk mindent.

Új év, új élmény

Nagyon hamar elrepült az előző év. Nagyon sűrű volt. Ahogy átléptünk 2012-be, elkezdtük teljes gőzzel szervezni az esküvőnket. Épphogy lecsengett, máris más állt a középpontban, hisz addigra már a pocakomban cseperedett egy új kis élet. Így az év második felében már többnyire a vizsgálatok töltötték ki mindennapjainkat. Az év vége felé pedig a babakelengye vásárlás háttérbe szorította a karácsonyi vásárlásokat.

A karácsony ugyanolyan rohanósan telt, mint az elmúlt pár évben. A szentestét Budapesten töltöttük, míg a másik két napot Győrben illetve Hajdúnánáson. Karácsony után végre pihenhettünk kicsit. A babakelengye nagy része már megvolt. Vagyis minden, amire az elején szükségünk van. A lakás csillogott-villogott, így a szilvesztert és az új év első napjait pihenéssel töltöttük.

Nem sokáig tartottak a "nyugis" napok, mert 5-én reggel arra ébredtem, hogy elfolyt a magzatvíz. Mentünk is egyből a kórházba, ahol 17:34-kor megszületett kislányunk, Boglárka. A szülésre - a hosszú vajúdás ellenére is - pozitív élményként gondolok vissza. Bár, a vajúdószobába nem jöhetett be párom, ezt annyira nem is bánom. Én sokat kimentem hozzá a folyosóra, valahogy állva jobban bírtam a fájásokat. A szülőszobára már beengedték, ahol is nagyon nagy segítség volt nekem. Bár, sokszor nem tudtam neki elmondani, hogy mit csináljon - csak mutogattam - mégis örülök, hogy bent volt velem. 

Minden "fájdalom" ellenére pozitív élményként éltem meg a szülést, hisz annál nagyszerűbb dolog nem is létezik, mint, hogy életet adhattam egy csöppségnek.

Bár a szülői feladat sok nehézségekkel jár - főleg, hogy tapasztalatlanok vagyunk e téren - mégis kiélvezünk minden egyes pillanatot.

Bogi az első hónapban nagyon sokat gyarapodott, fejlődött. Ügyesen tartja a fejét akkor is, ha hasra tesszük. A szüléskor keletkezett púpja is már szépen visszahúzódott, s a sárga színecskéjét felváltja a szép fehér bőrszíne.

Lassan a napi rutinunk is beáll. Így talán már kicsit több időm lesz magammal is foglalkozni, hogy ne az elgyötört anyuka képét mutassam...

Összecsomagolva

Végre teljesen kész a kórházi csomagom. Vagyis majdnem. Már csak a papucsomat kell eltenni és valamit unaloműzőnek. Már, ha lesznek olyan pillanatok, amikor a kezembe tudok venni egy könyvet olvasni. 

Túl vagyunk a karácsonyon, s ez azt jelenti, hogy már csak két hét van a kiírt időpontig. Az orvoshoz is és NST vizsgálatra is már hetente kell menni. A jövő héten pedig a védőnő jön el hozzánk, megnézni a baba otthonát. 

Rengeteg kérdés kavarog bennem. Izgatott vagyok a nagy nap miatt. Vajon mikor jön el? Minden rendben lesz? Magától indul be a szülés, vagy be kell majd indítani? Természetes vagy császár? És milyen lesz majd, amikor először a karomban tartom? 

Izgatott vagyok, nagyon várom már, hogy a karomba zárhassam, érezzem az illatát, láthassam a kis arcát. Ugyanakkor teljes nyugalom árad belőlem, és élvezem még a terhesség minden egyes percét, a baba minden egyes mozdulatát. Hihetetlenül csodás időszak ez a kilenc hónap!

Rövidül a lista

Sikerült megint beszereznünk néhány dolgot a babakelengye listáról, így már tényleg csak néhány apróság maradt, amit tulajdonképpen bármelyik hipermarketben meg lehet vásárolni - pl. pelus, popsitörlő, fülpiszkáló, stb. Emellett pedig próbálom végig gondolni, hogy mi az, amire a kórházban majd szükségünk lehet. A jövő héten már szeretném teljes egészében látni a kis csomagomat, hogy tudjam, mi maradt még ki. 

Ma délután pedig "karácsonyi túrára" megyünk. Fát nézünk - még nem tudjuk mekkora legyen, de mindenképpen kisebb kell, mint eddig. Illetve karácsonyfadíszt szeretnénk nézni, ugyanis a tavalyi ezüst-kék kombináció páromnak nem igazán jött be. Mivel nem szeretnénk olyan sok díszt venni, így próbálunk a meglévőkhöz keresni, amivel szép színkombinációt kapunk. Néhány évig a fánk arany-piros színben pompázott, amit már nagyon untunk. Most az aranyhoz én barnát, sötétbarnát szeretnék. De majd meglátjuk.

Babakocsi és bútor

A fiúk végre összeállították a bababútort és be is állították a kisszobába a helyére. Így már hétfőn mi is a "megszokott" helyünkön aludhattunk. Az ágy 90°-kal el lett fordítva, s a pocakom miatt párommal helyet cseréltünk az ágyon. Így most ő alszik a jobb oldalon én pedig a balon. Nagyon furcsa, főleg az első éjszaka volt szokatlan. De ez most így marad, szokni kell ezt a helyzetet is. 

Tegnap elmentünk megvenni a babakocsit is. Az üzletben már nem volt se bézs, se barna színű, így sötétlilát vettünk. Mindkettőnknek azonnal megtetszett ez a szín, így nem is volt kérdés, hogy elhozzuk. 

Közben vesszük a többi apróságot is.

A nagy készülődés

Az elmúlt hetekben belelendültünk a babakelengye vásárlásba. A múlt hétvégén átfestettük a szobát. Maradt ugyanolyan színű, mint volt, almazöld. Nagyon szép színe van, szerintem. Semleges szín, de ha egy kis rózsaszínnel feldobjuk, máris látszódni fog, hogy egy kislány szobájában vagyunk. Először csak a kisszobát akartuk festeni (hiába festettünk egy éve, a falak már itt-ott koszosak voltak), de végül a konyha és az előszoba is ki lett festve. Ez egy kicsit világosabb lett, mint volt, de így is tetszik. 

Most egy kicsit gyorsabban haladt a dolog, mivel jöttek párom szülei segíteni. Én nem festhettem, sőt, nem is lehettem itt a festés folyamatánál a baba miatt. Kicsit át lett rendezve a lakás, ezért a mi cuccainkat is kicsit máshogy kellett rendezni, pakolni. Már festés előtt elkezdtük, így két hétig folyamatosan pakoltam minden délelőtt. Tegnap estére végre minden a helyére került. :o)

A gyerekbútort is ma végre összerakják páromék, így végre elkezdhetem belepakolni a már megvásárolt babaholmikat. Sajnos még így is az elején vagyunk. Ruhákat ígértek hárman is, de még nem volt időnk ezzel foglalkozni. De természetesen a kezdő felszerelés már megvan. Az első ruhákat úgy is olyan gyorsan kinövi, így nem is akartunk olyan nagyon sokra beruházni. Egyedül az overálból vettünk eggyel nagyobbat, hisz az első hetekben még úgy sem vihetjük ki a lakásból. 

A héten megpróbálunk beszerezni minél több dolgot a kelengyelistáról. A kórházi listáról is hiányzik még egy-két dolog. Ezeket mindenképpen be kell szereznünk a héten, hiszen most már bármikor beindulhat a szülés. Ezért már minél előbb el kell készítenem a kis csomagunkat. 

Pici babánk jól van, ő még nem idegeskedik azon, hogy megvan-e neki minden, amire szüksége lesz. :o) Sokat mocorog még mindig, ebből tudom, hogy nincs gond. Bár, sok cikkben illetve könyvben olvastam, hogy ilyenkor már nincs sok helye a pocakban, forgolódni már nem tud, még az én kis babám nagyon sokat fordul egyik oldaláról a másikra. Szerencsére a kis feje már lent van hónapok óta, így már valóban nem tud fordulni, saját tengelye körül viszont annál többet. Még mindig áhítattal nézem a hasam hullámzását, mikor a kis fenekét átteszi egyik oldalról a másikra.

Ami a közeledő karácsonyt illeti, valószínű, hogy idén kihagyjuk a családi ebédeket. Egyre fárasztóbbak a másfél-két órás autóutak számomra. Így inkább mi leszünk a vendéglátók.

Bababútor

Végre elkezdtük beszerezni a babakelengyéket. Elsőként a bababútort vettük meg. Már kinéztünk egyet, amikor bementünk Debrecenben a Kangaboo üzletbe, ahol láttunk egy nagyon szép bútorkombinációt, amit eddig még sehol sem. Nagyon megtetszett mindkettőnknek. Bár, még egy kicsit vaciláltunk rajta, mégis emellett döntöttünk. Pénteken elmentünk az óbudai Kangaboo üzletbe és lefoglaltuk. Pont volt mindenből raktáron, így nem kellett hetekig várnunk. Hétfőn este volt segítségünk a bútorok elhozásában. Nagyon örülök, hogy végre megvettük. Már jó lenne egyben látni mindent. Szívem szerint azonnal összeállítanám. De még pakolni kell. Át kell rendezni egy kicsit a lakást, át kell szervezni, rendszerezni a ruhákat és egyéb dolgokat, hogy kényelmesen elférjünk. 

Addig is még nagyon sok mindent  be kell szereznünk a babának. Természetesen ez folyamatban van, hiszen már alig két hónap van hátra a szülés várható időpontjáig. A babakocsit is már kinéztük.