Menyasszonyi ruha

A napokban otthon voltam pár napot anyuméknál. Megmutattam nekik azokat a képeket, amik a januári esküvő kiállításon készültek menyasszonyi ruhapróba közben. Hát, eléggé megoszlottak a vélemények. A négy ruha közül szinte mindenkinek más tetszett. Anyumnak és nővéremnek pont az, amelyik szerintem a próbababán jobban állt, mint rajtam. A bátyámnak pedig a leggiccsesebb, ami számomra szóba se jöhet. Az nem az én stílusom. Nővéremmel abban egyetértettünk, hogy a fátyol nagyon szörnyű. Nem is szeretnék fátylat. Maximum egy picit, ami a konty alól jön. Vagy csak kis virágok lesznek a hajamban. De ez majd úgy is akkor dől el, ha már meglesz a ruha is.
Nekem  tetszett az esküvő kiállítás, nem gondoltam volna. Azt hittem, hogy egyszer körbenézünk, aztán megyünk is haza. De ott voltunk négy órát. A ruhapróbával kb. háromnegyed órát töltöttünk. Amin meglepődtem, kellemesen csalódtam, az az volt, hogy egyik szolgáltató sem volt "erőszakos". Kedvesen elmondták szolgáltatásaikat, elérhetőségeiket, adtak szórólapot és megemlítették partnereiket. Szinte élveztem az egészet. Lehet, hogy jövőre is kimennék. Addigra már úgy is aktuálisabb lesz. :)

Esküvő kiállítás - 2011. január 29.

Hóeséses vidám nap

Ma nagyon nehezen keltem fel, pedig kialudtam magam. Legalább is úgy érzem. Délelőtt elmentem a suli könyvtárában, hogy kikölcsönözzek egy könyvet. Hazafele a villamoson belenéztem, s láttam, hogy ceruzával alá vannak húzva a sorok, megjegyzések vannak a lap szélén. Ami a legjobban felháborított, az, hogy valaki színes kiemelőfilccet is használt. Megértem azt, ha valaki csak így tud tanulni, ha ezzel könnyebb, tegye tönkre a saját könyvét, de ne másét. Főleg ne egy könyvtári könyvet, amit még legalább több százan szeretnének elolvasni. De ez csak a saját véleményem.
Hazafele kicsit sétáltam. Csak is ezért örülök annak, hogy esik a hó és mínusz fok van. Ilyenkor nagyon szeretek sétálni. Szeretem, amikor az arcom már lefagyott, de a testem érzi, hogy egyre melegebb van a kabát alatt.
Hazaérve gyorsan bekapcsoltam a laptopom, mert már nagyon türelmetlenül vártam, hogy a pénteki számítástechnika vizsgám eredményét kiírják. És IGEN! Kiírták. Nagyon örültem végre, de az eredménynek még jobban, mert nagyon-nagyon jó lett! :) Nem számítottam ennyire jóra, de legalább ösztönözve hat rám.

Szécsi Pál tollából

"Ne félj az elválástól! A távollét olyan, mint a szél.
A kis tüzeket kioltja, a nagyokat fellobbantja. A nagyokat fellobbantja!"

Főzési szokások és dilemmái

Az előző bejegyzésemről eszembe jutott egy gondolat. Írtam, hogy a teát nem tudom ízesítés nélkül, s úgy vélem ebben nagy szerepet játszik az, hogy anyukám gyerekkoromban mindig cukorral és citrommal ízesítette a teámat. Vajon, ha gyerekkoromban natúran iszom, a mai ízlésem máshogyan alakul? És lehet-e ezen változtatni?
Szeretnék átállni a teljes kiőrlésű liszt használatára a konyhában. De már az elején nehézségekbe ütköztem. Az egyszerű dolgokkal - mint például a rántás, vagy a habarás elkészítésével, valamint a panírozással - nincs gond, hiszen ezekhez kevés mennyiségű liszt kell. A múltkorokban viszont kipróbáltam a palacsintába. Szinte teljesen más lett az íze, no meg a színe is. Egészen újszerű volt. Nekem ízlett, páromnak viszont már kevésbé. Vajon ugyanígy vélekednénk fordított helyzetben is? Hogyha a teljes kiőrlésű liszt lenne a mindennapi életünk része, ha azzal főztek volna nekünk évtizedeken keresztül anyáink, s nagyanyáink, akkor ugyanezt a reakciót váltaná most ki belőlünk a fehér liszt íze? Vajon mennyire befolyásolja főzési szokásainkat az, amit gyerekkorunkban ettünk, vagy ittunk? Meg lehet-e ezeket a szokásokat változtatni?

Fehér tea

Néhány nappal ezelőtt "rákattantam" a fehér teára. Már régebben is kóstolgattam a fehér illetve a zöld teát jótékony hatásaik miatt. Mivel mindenhol azt olvastam, hogy ízesítés - főleg cukor - nélkül kell ezeket inni, így hát eleinte így próbáltam. Sajnos úgy nem jött be. (Semmilyen teát nem tudok meginni cukor és citrom nélkül. Lehet, hogy ez azért van, mert gyerekkoromban anyukám is mindig beízesítette a teát.) Így hát félre is tettem a zöld és fehér teát. De a napokban valahogy nagyon megkívántam a zöld teát, ezért csináltam is egy kannával. De természetesen cukorral és citrommal ízesítettem. Na, így már sokkal jobb! Más lett az íze, finomabb lett. Majd másnap megkóstoltam a fehér teát is ízesítve. Hát, ez meg még finomabb, mint a zöld tea. Úgyhogy most teljesen rákattantam. Jelenleg is azt szürcsölök. Mindenkinek ajánlom, aki még nem kóstolta!

  

Egészséges fehér tea

Másolás - nem egyszerű feladat

Tegnap teljesen kiakadtam saját magamon. Négyszer kellett nekiállnom az egyik házi feladatomnak, mire végre sikerült a füzetemből lemásolnom. Nem gondoltam, hogy a feladat megoldása könnyebb, mint átmásolni egy másik lapra! A végén már egy "dedós" módszert kellett alkalmaznom. Lépésről lépésre másoltam a feladatot, ami alatta és fölötte volt, azt letakartam egy-egy papírral. De így legalább sikerült, és nem hagytam ki egyetlen mátrixot sem a feladatot. Úgyhogy ma megyek, és leadom a suliban. És még ezen kívül van néhány elintéznivalóm. De előtte Bumeráng hallgatás közben még egy kicsit gyakorlom az adatbázis kezelést a pénteki vizsgámra.

A Valentin nap dilemmái

Valentin nap van. Sokak számára a szerelmesek napja. De miért csak a szerelmes pároké? Miért csak ők lehetnek boldogok ezen a napon. Mi van azokkal, akik még nem találtak rá a szerelemre, vagy azokkal, akik megtalálták, de nem lehetnek együtt. Ők emiatt az ünnep miatt kirekesztettnek, boldogtalannak érzik magukat. Az emberek miért csak a szerelmet ünneplik? Miért ne lehetne kicsit kitágítani, és magát a szeretetet ünnepelni? Miért ne köszönthetnék fel egymást a családtagok, barátok, akik szeretik egymást? A mai nap tényleg a szeretetről, a szerelemről szól, vagy csak egy "újabb" marketing fogás? Hiszen Magyarországon csak 1990-től "ünnepeljük" a Valentin napot.
Én azt mondom: Köszöntsünk fel mindenkit, akit szeretünk!

Lelkesedés

Délelőtt volt egy kis sikerélményem. Sikerült megcsinálnom operációkutatásból a házi feladatot, s úgy érzem, hogy jó is lett. Így lelkesen indultam délután suliba számvitel konzultációra. Hát, ott letörték a lelkesedésem. S még a hideg idő is csak rontott a hangulatomon. Remélem, az estém már jobb lesz. ;)

"Semmilyen" hangulat

Ébredtetek már úgy, hogy ma semmihez sincs kedvetek? Egész nap csak lustálkodnátok? Ha igen, akkor el tudjátok képzelni, hogy milyen hangulatban lehetek. Egész nap olyan "semmilyen" hangulatom van, s néhány óra múlva el kell indulnom dolgozni. És előtte még útba kell ejtenem a fősulit is, hogy leadjak egy házi feladatot. Pedig legszívesebben ma itthon maradnék, néznék valami jó kis "nyálasan" szerelmes filmet. Főképp azért, ma két hónapja, hogy párom megkérte a kezem. Minden nappal egyre valóságosabbnak érzem. Egyre jobban hiszem, hogy ez nem csupán álom...

Kusza és félelmetes álom

Tegnap nagyon intenzív álmom volt. Ilyen általában akkor szokott lenni, ha nagyon fáradt vagyok. Márpedig tegnap tényleg nagyon elfáradtam.
Álmomban megjelent "rég" elhunyt apukám, s egy középiskolai tanárom, akit nagyon kedveltem. De a legkülönösebb az volt, hogy néztem a tévében a híradót. Nem, nem ez volt a különös része, hanem az, hogy időjárás előrejelzés helyett földrengés előrejelzést mondtak. Félelmetes volt. Nagy erősségű földrengést jósoltak, s azt is megmondták, hogy pontosan mikor. És valóban akkor volt.
Ez leginkább azért ijeszt meg, mert egyik reggel meséltem páromnak, hogy lavinával álmodtam. Aznap este egy kicsit ő is ledöbbent, amikor a híradóba bemondták, hogy Szlovákiában lavina volt, s áldozatai is vannak.
Remélem, hogy ez csak véletlen egybeesés, és nem vagy "boszorkány"! :)

Tiara

Elég kusza volt a tegnapi álmom, mint általában a legtöbb álmom. Nem volt összefüggő, mint az, amit tegnap leírtam. Csak néhány kép ugrik be. Arra emlékszem, hogy párommal sétáltunk, s felmentünk egy nagy, rozoga, fából készült lépcsősoron, ahol egy csapat gyerek jött velünk szemben. Majd a következő pillanatban egy nagy teremben voltunk egy családi összejövetelen. Legalább is az lehetett. Aludtunk. Mintha Csipkerózsika meséjébe csöppentünk volna. Ahogy felkeltem, megláttam egy asztalt tele furcsa ételekkel, amit persze a többiek azonnal "befaltak". Én pedig dühöngtem, mert le akartam fényképezni. Aztán megláttam az asztalon egy emeletes kínálót, aminek a tetején ott volt egy tiara. Egy zöld színű, nagy kövekkel kirakott tiara. Felpróbáltam, és belenéztem a tükörbe...
És ez az a pont, ahol már nem emlékszem másra. Véleményem szerint a tiara azért jelenhetett meg az álmomban, mert tegnap este menyasszonyi ruhákat és kiegészítőket nézegettem az interneten. Szépnek tartom a tiarát, főleg egy szépen elkészített, magas konttyal. De számomra túl giccses.

Négy évvel ezelőtti álmom I.

Mielőtt magára az álomra rátérnék, tudni kell, hogy pár évvel ezelőtt vettem egy laptopot. Édesapámnak nem mertem elmondani, féltem, hogy pénzkidobásnak tartaná. Ekkor már főiskolára jártam, s néhány házi feladat elkészítéséhez szükségem volt rá. A lényeg, hogy apum nem tudott róla, így amikor hétvégére hazamentem mindig "dugdostam" előle.

Álom - 2007.02.05.-06.
Álmomban otthon voltam Győrben a szüleimnél. Vasárnap délután volt, az egész család otthon volt. Nővérem is hazajött, aki már évek óta nem volt velem. Bátyám a laptopomon játszott, amikor meghallotta, hogy apum jön a szobája felé, s el akarta rakni a gépet. Apummal anyukám és nővérem is jött, s megnyugtattak, hogy nem kell apu elől elrejteni a laptopot mert már tud róla. Akkor, álmomban még nem tudtam, hogy honnan tudta meg, de örültem neki, nagy kő esett le a szívemről. Felszabadultan és boldogan mutattuk apukánknak a gép használatát.

Reggel a koleszszobámban a telefon ébresztett. Nővérem volt az, aki remegő hangon közölte, hogy apu előző este meghalt.
Ekkor újra lejátszódott bennem az álom, s világossá vált, hogy apu honnan tudta meg, hogy vettem egy laptopot. Hiszen akkor már fentről figyelt, s azóta már semmi titok nincs előtte.

Első bejegyzés

Sokszor éreztem már késztetést, hogy írjak egy saját blogot, de sosem találtam az igazi témám. Na de most...

A főiskolán idén szabadon választható tárgyak közül felvettem a pszichológiát. Érdekes óra, mindig is érdekelt a pszichológia.
Házi feladatként egy rövid esszét kell beadni. A választható témák között volt egy nagyon érdekes. Le kell írni egy álmomat, s annak jelentését, hogy vajon miért ezek az álomképek jöttek, azt hogyan hatott a következő napomra.
Azonnal megtetszett ez a feladat, hiszen nagyon sokszor emlékszem az álmaimra.
Ez adta az ötletet, hogy most elkezdjek bogolni. Először is az álmaimat szeretném leírni, s azt, hogy hatnak rám, s milyen érzéseket váltanak ki belőlem.
De nem csak erre az egy téma köré szeretném felépíteni blogot. De majd meglátjuk, mi "sül ki belőle"!