Az előző bejegyzésemről eszembe jutott egy gondolat. Írtam, hogy a teát nem tudom ízesítés nélkül, s úgy vélem ebben nagy szerepet játszik az, hogy anyukám gyerekkoromban mindig cukorral és citrommal ízesítette a teámat. Vajon, ha gyerekkoromban natúran iszom, a mai ízlésem máshogyan alakul? És lehet-e ezen változtatni?
Szeretnék átállni a teljes kiőrlésű liszt használatára a konyhában. De már az elején nehézségekbe ütköztem. Az egyszerű dolgokkal - mint például a rántás, vagy a habarás elkészítésével, valamint a panírozással - nincs gond, hiszen ezekhez kevés mennyiségű liszt kell. A múltkorokban viszont kipróbáltam a palacsintába. Szinte teljesen más lett az íze, no meg a színe is. Egészen újszerű volt. Nekem ízlett, páromnak viszont már kevésbé. Vajon ugyanígy vélekednénk fordított helyzetben is? Hogyha a teljes kiőrlésű liszt lenne a mindennapi életünk része, ha azzal főztek volna nekünk évtizedeken keresztül anyáink, s nagyanyáink, akkor ugyanezt a reakciót váltaná most ki belőlünk a fehér liszt íze? Vajon mennyire befolyásolja főzési szokásainkat az, amit gyerekkorunkban ettünk, vagy ittunk? Meg lehet-e ezeket a szokásokat változtatni?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése