Törött kéz és amerikai palacsinta

Ez a két fogalom volt a tegnapi nap vezérfonala. A délelőttöt a kórházban töltöttük, ugyanis kedves páromnak hétfőn este sikerült ráesnie a kezére. Az orvos a röntgen felvételekből megállapította, hogy eltört a könyöke. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy nem mozdult el a helyéről, így csak egy szimpla sínt kapott két hétre. Úgyhogy most én lettem a sofőr, én viszem reggel dolgozni, délután pedig megyek érte.

Délután elkészítettem életem első amerikai palacsintáját. Hát, beletelt néhány sütésbe, mire rájöttem, hogy egyszerre mekkora adagot és milyen hőfokon érdemes sütni. Így tehát lett nagyobb-lapos, lett kicsi-magas, lett világosabb és sötétebb. De az íze mindegyiknek ugyanaz volt: nagyon finom! Megkóstoltuk meggy- és áfonyalekvárral, s volt amelyiket pulykamellsonkával és sajttal (sült bacon helyett). De így is - úgy is finom volt!