Még jó, hogy húsvétkor négynapos hétvégénk van. Így mind a két családhoz el tudtunk menni. Mivel az én családomban nem igazán tartjuk a locsolkodás hagyományát, így pénteken délután mentünk anyumékhoz Győrbe. A vasárnapot és a hétfőt pedig Hajdúnánáson töltöttük párom szüleinél. Ott nagyobb a család, s így a locsolkodás is kellemesebb. Mindenkinek jutott kis kosár, s úgy tűnt, hogy örültek neki. Szóval, a félelmem alaptalan volt.
Hétfőn párom kitalálta, hogy mennyünk el Tokajba. Úgyhogy ebéd után útnak is indultunk. Odafele kompon keltünk át a Tiszán, visszafele már hídon jöttünk. Kellemes volt az idő. Egyszer ha lesz időnk, gyalog is fel szeretnék menni a tokaji hegyre. Hazafele Bodrogkeresztúron bementünk egy pincészetbe és vettünk finom bort. Bár, arra azért kíváncsi vagyok, hogy mikor fogy el!? :o)
Szombaton délután Győrben kisétáltunk a vursliba. Hát, nem sok minden volt, még egy vattacukor árus sem. Én teljesen ledöbbentem. Vasárnap este Hajdúnánáson is kimentünk a vursliba egy kicsit körbenézni. Itt már sokkal több-minden volt. Öt vattacukor árust számoltam. Vettünk is kettőt. Mivel nem volt sima cukor, csak ízesített, így egy vaníliásat kértem a nénitől. Az eleje rózsaszínű lett, mivel előtte epreset csinált. Ezzel még nem is volt gondom, ahogy tekeredett a vatta a pálcára, úgy világosodott. A vége már egész fehér lett. Párom mondta, hogy kérjek még egy vaníliásat és majd ő megeszi a félig epreset. Jó, hát kértem! Ez viszont már teljesen rózsaszín volt. Epres lett, pedig figyeltem, és vaníliás cukrot öntött a néni a gépbe. Nem is ízlett.
Aztán hétfőn Tokajnál a Tv-torony mellett is árultak vattacukrot. Ott már nem volt ízesített csak sima. Viszont nekem egy kicsit sok volt az előzőnapi vattacukor, így én nem kértem. Párom anyukája evett egyet. Már a vége-fele járt, mikor megkóstoltam. És igen!!! Ez az igazi vattacukor! Legalábbis az én gyerekkori élményeim szerint. Fehér és csak a cukrot lehet érezni. Meg is ettem a maradékot :o)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése