Egy "szokványos" vasárnap

Végre volt egy nyugodt "szokványos" vasárnapunk. Sokáig lustálkodtunk, majd kitakarítottuk a lakást, mostunk, stb. Én pedig az előző napi maradék sonkás tortellinit egészítettem ki egy kis almalevessel. Most csináltam először almalevest, sőt a gyümölcslevesek közül is ez az első, amit csináltam. Az elején persze egy kissé íztelen, és sűrű lett. Aztán még egy kis fűszerezéstől már jó is lett.

Délután kipihentük a nap "fáradalmait" és elmentünk sétálni a Lágymányosi-öbölbe. Kellemes tavaszias idő volt, sütött a nap és fújt a szél. Ideális egy kis sétához. Nagyon sokan voltak az öbölben. Voltak, akik futottak, voltak olyanok akik körbebiciklizték az öblöt. Voltak kisgyerekes családok, akik fociztak, tollasoztak vagy épp frizbiztek. De a legtöbben a inkább lehencseregtek a fűbe. A "tömegtől" független nagyon csendes és nyugodt volt az egész környék. Nem üvöltött a "tuctuc" zene, nem voltak hangos kiabálások. Csend volt és nyugalom. Legszívesebben lesátraztam volna oda. Ez a kedvenc helyem Budapesten.

A séta után elmentünk moziba. Már rég megszerettük volna nézni a Kellékfeleség című filmet.Főszerepben:  Jennifer Aniston és Adam Sandler.

Az utóbbi hónapokban megjelent vígjátékok sajnos elég gyengére sikeredtek. Ebből kiindulva kicsit féltem, hogy ettől a filmtől sem várhatok sokat. De Adam Sendlerben nem csalódtam. Eddig minden filmje jó volt, és ez követi a sort. Nagyon jó kis vígjáték, ami csak a vége-felé vált át egy kissé romantikussá. Egészen eddig móka-kacagás, majd a végénél egy kis izgalom, hogy a két főszereplő végre észrevegye saját- és a másik fél érzéseit.
Tényleg egy jó film volt. Megérte az időt és a pénzt! Csak ajánlani tudom!